Főoldal / Szalézi világ / Isten (szalézi) munkatársai
Isten (szalézi) munkatársai
2016-11-24 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Noemi Bertola, a szalézi munkatársak koordinátora világ-szinten négy éve látja el feladatát. Az alábbi interjúban sok olyan időszerű kérdésre ad őszinte választ, ami a magyar szalézi munkatársak összejövetelein is sűrűn fölmerül.
Mi változott meg az életében, miután szalézi munkatárs lett és ígéretet tett?
Nem volt drámai változás az életemben, mint ahogy Szent Pálnak. De a lelki érettség és a különböző attitűdök növekedésének útja volt. Már 38 éves voltam, amikor csatlakoztam az Egyesülethez, azt mondhatjuk, „késői - érett hivatás”, amikor a Don Bosco Nővérek volt növendékeként megtettem ezt a lépést, mint egy érett elköteleződést. Később a férjem is csatlakozott a munkatársakhoz a saját személyes útján. Viszont az első hivatásom a családanya hivatása volt, két lányom van. A Cinecittában, Don Bosco nagy szentélye közelében éltünk Rómában. A családunk számára nagy kegyelem volt szalézi munkatársnak lenni, segített nekünk, hogy érett család legyünk és házaspárként is érettebbé váltunk. Voltak az életember nagyon lassú változások az évek során, de úgy érzem, hogy ez egy nagy előrelépés volt az én keresztény életemben.
Hogyan élte meg az apostolkodást Rómában, a központi irányításban az elmúlt 42 évben?
A szakmai életemben is Isten kezét látom! Ezekben az években a munkám mindig kapcsolódott a fiatalokhoz. És különösen az elmúlt 18 évben, amikor a római szakmai képzési központok felelőse voltam. Ez azt jelenti, hogy egész nap az elhagyott fiatalokkal dolgoztam. Számukra egy ilyen központ általában az utolsó esély volt az életükben. De ismétlem, ebben Don Bosco keze volt, nem az én személyes döntésem. Azt volt a munkám, hogy felügyeljem és koordináljam mind a kilenc szakmai képzési központot Róma városában, a szervezettől kezdve a személyzet formációján, szakmai továbbképzésén át az adminisztrációig.
Mi volt szalézi életének legszebb élménye?
Olyan sok szép pillanat volt az én szalézi életemben! Örökre hálás leszek a Don Bosco Nővéreknek és a tanároknak az iskolában, ahová 12 évig jártam, az óvodától kezdve egészen a középiskoláig. Az iskolai évek alatt elkísértek engem a kulturális és szellemi növekedésem útján. És a saját családom is valóban nagyon szorosan kapcsolódik az FMA nővérekhez a Via Dalmazián (Róma).
Ezután következtek a csodálatos élményeim a Szalézi Munkatársak Egyesületében (ASC). Életem hosszú évei kötődnek a helyi központhoz Rómában. Sok idősebb tag van a csoportban, mint Margit mama. Bár már benne vannak a korban, megosztják erős hitüket, életük küzdelmeit, de mindig hűségesek és bizakodva mindent letesznek Isten kezébe. Az én munkatársi csoportomban megtanultam a mindennapi élet szentségét! Ma is részt veszek a havonkénti találkozókon Rómában. A férjem pedig a szalézi munkatársak tartományi tanácsosa.
Mint szalézi munkatárs, sok kiemelkedő munkatárs példájával gazdagodtam, mint az egykori koordinátor világ-szinten, Rosario Maiorano és még sokan mások, akikkel együtt dolgozom évek óta. Mindegyikük az életem része. Mielőtt 2012-ben kineveztek volna koordinátornak világ-szinten, már voltak korábbi tapasztalataim, mint helyi koordinátor és tartományi koordinátor, valamint nemzeti koordinátor (Olaszország) és 2010 óta úgy is, mint a világtanács titkára. Igen, lépésről lépésre megtanultam a mi Egyesületünk animálását.
Hogy áll a Szalézi Munkatársak Egyesülete a hivatások terén?
2012 óta már ellátogattam a szalézi munkatársak mind a 11 régiójába, és most kezdem a második fordulót. Például, ezekben a napokban második alkalommal látogatok a Fülöp-szigetekre. Egyesületünknek körülbelül 32.000+ tagja van, csoportosítva 90 tartományban szerte a világon.
Egyesületünk nagyon jó egészségnek örvend és növekszik. Történelmi és földrajzi okokból a tagság számszerűen nem sokat növekedik ugyan, de kitartó növekedést tapasztalunk a tagok érettségének tekintetében, és az egész Egyesület tekintetében.
Az elmúlt évek során, mint koordinátor világ-szinten, mindig együtt utazom Giuseppe Casti atyával és Leslye Sandigo nővérrel (SDB és FMA delegátusok világ-szinten). Ily módon a mi animációnk gyümölcsözőbb, hármunk jelenléte már igen erős tanúságtétel az együttműködésről. Az elmúlt években igyekeztünk megosztani az Apostoli életút (AÉ) projektjét minden lehetséges módon. Ez a legfontosabb elem az Egyesület számára a történelemnek ebben az időszakában.
Vannak csodálatos, növekvő és dinamikus valóságok - Afrikában vagy Kelet-Európában –, Isten mély és teljes művei! Minden látogatás ezekben az országokban nagyon gazdagító. Örülök, hogy tanúja lehetek hivatásunk érésének és küldetésünk növekedésének. Sok nagy apostoli munka van már tagjaink kezében világszerte. Például: Kaunasban (Litvánia) egy állami iskola egész személyzete szinte mind szalézi munkatárs, ez hihetetlen! És ugyanennek a tanúi lehetünk Horvátországban, Japánban és Latin-Amerikában is. Tagjaink beviszik a szalézi lelkiséget az oktatásba, a közigazgatásba és a nevelői környezetbe. Néha az ilyen helyeken jobban érezhető a szalézi lelkiség, mint a FMA vagy SDB iskolákban.
Mi az álma a szalézi munkatársak jövőjét illetően?
Igen, folyamatosan ugyanazt az álmot látom, mint Don Bosco. Azt álmodom, hogy mi leszünk a civil társadalom és a helyi egyház kovásza! Ez a mélységes társadalmi, egyházi és politikai elkötelezettség már sok országban tapasztalható.
Mit vár az SDB és FMA delegátusoktól az Egyesület felé?
Nos, azt várom, hogy a delegátusaink jobban higgyenek a szalézi munkatársak hivatásában! Ha mind olyanok lennének, mint a mi SDB és FMA delegátusaink világ-szinten, akkor a mennyországban érezhetnénk magunkat!
Néhány európai országban változatos kihívásokkal találjuk magunkat szemben, ahol a szaléziak "erősek", és nem hagyják el a "parancsnoki" helyeiket, így a laikusok a sekrestyében maradnak. De Kelet-Európa, Ázsia és Afrika fiatal egyházai, ahol a Szalézi Család növekszik, sokkal jobban felkarolják őket és több nyitott gondolkodásmódot tapasztalunk a szalézi munkatársak felé.
Sokkal nagyobb nyitottságot várnék a tagjaink felé, hogy jobban ismerjék a mi munkatársi hivatásunkat, az Apostoli életútat (AÉ) és jobban meg legyenek győződve a mi hivatásunk felől. Ha néhány delegátusunk el sem olvassa az Apostoli életutat, akkor úgy irányítja a helyi csoportjainkat, mint bármely plébánia imacsoportot, és nem ismer meg minket belülről. Ez nem segíti a növekedést. Ők havonta egyszer eljönnek, csak hogy elmondják a "beszédüket", és elmennek.
Talán ez a sok elfoglaltságuk miatt is történik meg. De ahol az egyházunk kisebbségben él, ott virágzunk, és a Szalézi Családnak is több értelme van, mint Litvániában. Előfordul, hogy a szalézi szerzetes az első, aki nem hisz a hivatásunkban, és úgy ítél meg minket, mint ministránsokat vagy oltárlányokat, vagy (személyes) segítőket. Hosszú út vár ránk, hogy növekedjünk önállóságban és függetlenségben a közösségen belül!
Bármilyen közösség a többi 30 csoporttal a Szalézi Családon belül?
Igen, a hit a Szalézi Családban alapvető fontosságú. Az Szalézi Munkatársak Egyesülete most telve van vággyal, hogy élő és nyitott kapcsolatban éljen a nagy Szalézi Családdal. Több ezer kihívás van a Szalézi Család mindennapi életében. De az előrevezető út mindig a szalézi szerzetesek hitétől és személyes érdekeiktől függ. Szerencsére gyakran azt tapasztaljuk, hogy a Szalézi Család animációjában világ- és a tartományi szinten nagyon sok nyitottságot találunk. Több olyan szerzetesről álmodom, aki hisz a mi laikus hivatásunkban a Szalézi Családon belül.
(Az interjút az Ausztrália és Ázsia Szalézi Régióban működő Szalézi Család delegátusainak formációs összejövetelén készítették Noemi Bertola asszonnyal, a szalézi munkatársak koordinátorával világ-szinten.)
www.bosco.link/Szaléziak.HU
